Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete

Magyarország egy fontos lépést tett a jelelő közösség egyenjogúságának elismerésében: megalkotta a jelnyelvi törvényt. A törvény szabályozza a jelnyelvi tolmácsszolgálatok, az oktatás és más területek működését. A törvény legfontosabb eleme, hogy elismeri az anyanyelv megválasztásának jogát.

Az anyanyelv fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az anyanyelv az, amely gondolkodásunk alapjait jelenti, amelyen álmodunk, amelyen számolunk. Éppen ezért óriási a felelőssége a szülőnek, amikor gyermeke számára meghatározza, hogy mi legyen az anyanyelve.

A jól halló családokban ez a kérdés fel sem merül - az egész család magyarul beszél, értelemszerű, hogy a kisbabához is magyarul szólnak. Számos tanulmány mutatja, hogy hibát követnek el azok a családok, ahol a kisbabát megpróbálják egy számukra idegen nyelven nevelni. Az ilyen, jószándékú kísérlet óhatatlanul megzavarja a gyermek természetes beszédfejlődését, hacsak a szülők az idegen nyelvet nem beszélik anyanyelvi szinten.

A hallássérült gyermeket nevelő szülők előtt most megnyílt egy lehetőség, ami azonban kockázatokat is rejt. Jó dolog, hogy egy siket, jelelő házaspár megszabhatja, hogy gyermekével az óvodában, iskolában is jeleljenek. De veszélyes lehet egy 60-80 dB-es hallássérülésű, javítható hallású kisgyereknél a jelelő oktatást kérni, ha a családja és környezete nem jelel anyanyelvi szinten.

A törvény lehetőséget ad a jelelő oktatásra bizonyos feltételek mellett, azonban ezt nem írja elő kötelező erejűként. Ha úgy döntünk, hogy gyermekünk anyanyelve a magyar legyen, ragaszkodhatunk ehhez. Csakúgy, mint azok, akik gyermekükkel jelelnek: ők kérhetik a jelnyelvi oktatást.

A szülői felelősségünk tehát megmarad. Választhatjuk a jelnyelvet, de választhatjuk a hallásjavító eszközt és a magyar nyelvet is. Okosan válasszuk meg gyermekeink anyanyelvét!