Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete

Június 5.-én és 6.-án családi kirándulást szerveztünk Kemencére.

Az elindulás izgalmas volt, vajon az árvízi helyzet változtat-e a programokon? Szerencsére az időjárásra nem lehet panaszunk, gyönyörű időnk volt.

A szombati érkezés után mindenki elfoglalta a kis házát és elindulhattunk a kisvasút vonalán az erőbe. A kirándulás során Ági, aki a helyi vezetőnk volt a túra során, nagy odaadással és szakértelemmel (hiszen biológia-földrajz szakos tanár) vonta be a gyerekeket az erdő rejtelmeibe. Megtudhatták, hogyan vakarózik a vaddisznó és megfigyeltük, egy kis játékkal összekötve, milyen színei vannak az erdőnek. A gyerekek nagyon élvezték a színek gyűjtését, pici leveleket, virágokat ragasztgattak, palettájukra.

Felértünk a végállomásig itt mindenki jót ebédelt és elindultunk vissza, sajnos nem tudtunk vonatozni, mert egy kidőlt fa akadályozta a kis vonat pályáját.

A lefelé tartó séta során, megfigyelhettük, milyen óriási ereje van a víznek, mennyi hordalékot, követ hozott a völgybe és hogyan tört magának utat. Elvitte a kis hidat, amin a vonat járt, és hatalmas partfalakat szakított magával.

Ezután ellátogattunk a kemencei erdészet erdei tanösvényéhez, itt megtanultuk megkülönböztetni az erdő fáit és végre láthattunk igazi élő szalamandrát.

A gyerekek ezután agyagoztak és a kovácsmesterség apró fortélyait sajátíthatták el. Mi szülők, pedig egy gyerekpszichológus segítségével irányított beszélgetést folytattunk a testvérkérdésről.

Ez egy mindenkit érdeklő és sokunkat személyesen érdeklő, érdekes téma. A fogyatékkal élő gyerek mellett felnövő testvér, mit kap ettől a helyzettől és mire kell nagyon odafigyelnünk, hogy senki ne sérüljön.

Délután Gizi néni szúrós tekintete és intelmei ellenére, jókedvűen nekiálltunk a bográcsolásnak. Fantasztikus paprikás krumplit készítettünk. Közben, Péter vezetésével a gyerekek meghallgathatták a helyi dalárda műsorát. Az est interaktívvá vált, mert a lelkes gyerekek is dalra fakadhattak és ki-ki elzengte kedvenc dalát, melyet Péter csokival jutalmazott, így mindenki kellően motivált lett.

Az est nagyon jól sikerült, miután a gyerekeket elnyomták az egész napos programok és a fantasztikus levegő, mi felnőttek összeültünk és komoly dolgokról az egyesület jövőjéről beszéltünk.

Másnap délelőtt fájó szívvel hagytunk el a tábort, nagyon jól éreztük magunkat az ilyen közös programok kovácsolják össze még jobban a közösségünket!

Nagyon köszönjük a szervezést és konfliktuskezelést Gizi nénivel, Domonkos Péternek!

Reméljük legközelebb még többen leszünk!