|
Fordította: Dorogmann Csilla
Kansas államban 1999-ben vezeték be az általános újszülöttkori hallásszűrést. Azt megelőzően csupán az újszülöttek töredékénél végeztek hallásszűrést, és ismerték fel veleszületett halláscsökkenésüket. A kutatás azt vizsgálta, milyen hatással volt az általános újszülöttkori hallásszűrés bevezetése a korai felismerésre és a korai ellátásra.
145, 0-3 éves gyerek esetét vizsgálták a hallásszűrés bevezetését megelőző és azt követő évekből.
Az általános hallásszűrés bevezetését követően megnőtt a felderített esetek száma, a hat hónapos korukig hallókészülékkel ellátott csecsemők százalékos aránya, és az implantáltak aránya a súlyos hallássérültek között. Hamarabb történt a felismerés és kezdődött az ellátás. Az általános hallásszűrés bevezetése előtt a felismert gyerekek többsége súlyos hallássérült volt, azt követően azonban megnőtt az enyhe és közepes mértékű hallássérülések felfedezésének aránya.
Számokban kifejezve az általános újszülöttkori hallásszűrés bevezetése előtti 25 százalékról azt követően 80 százalékra ugrott a felismert hallássérülések aránya, és ugyanolyan arányban képviseltették magukat az enyhe és középsúlyos hallássérültek, mint a súlyosak. A tanulmány utolsó évében, a 2005-2006-os tanévre már az összes súlyos hallássérült gyereknek cochleáris implantátuma volt.
Az eredeti tanulmány: Effects of Universal Newborn Hearing Screening on an Early Intervention Program for Children with Hearing Loss, Birth to 3 Yr of Age
Authors: Halpin, Kathy S.; Smith, Kay Y.; Widen, Judith E.; Chertoff, Mark E.
Abstract:
Background:
Universal Newborn Hearing Screening (UNHS) was introduced in Kansas in 1999. Prior to UNHS a small percentage of newborns were screened for and identified with hearing loss.
Purpose:
The purpose of this study was to determine the effects of UNHS on a local early intervention (EI) program for young children with hearing loss.
Research Design:
This was a retrospective study based on the chart review of children enrolled in the EI program during target years before and after the establishment of UNHS.
Study Sample:
Charts for 145 children were reviewed.
Data Collection and Analysis:
The chart review targeted the following aspects of the EI program: caseload size, percentage of caseload identified by UNHS, age of diagnosis, age of enrollment in EI, degree of hearing loss, etiology of hearing loss, late onset of hearing loss, age of hearing aid fit, percentage of children fit with hearing aids by 6 mo, percentage of children with profound hearing loss with cochlear implants, and percentage of children with additional disabilities.
Results:
Changes in the EI program that occurred after UNHS were increases in caseload size, percentage of caseload identified by UNHS, percentage of children fit with hearing aids by 6 mo of age, and percentage of children with profound hearing loss with cochlear implants. There were decreases in age of diagnosis, age of enrollment in EI, and age of hearing aid fit. Before UNHS, the majority of children had severe and profound hearing loss; after UNHS there were more children with mild and moderate hearing loss. The percentage of known etiology and late-onset hearing loss was approximately the same before and after UNHS, as was the percentage of children with additional disabilities.
Conclusion:
UNHS had a positive impact on caseload size, age of diagnosis, age of enrollment in EI, and age of hearing aid fit. The percentage of the caseload identified in the newborn period was about 25% before UNHS and over 80% after its implementation. After UNHS, the EI caseload included as many children with mild and moderate hearing loss as with severe and profound loss. By the last reporting year in the study (academic year 2005-2006) all children with profound hearing losses had cochlear implants.Source: Journal of the American Academy of Audiology, Volume 21, Number 3, March 2010 , pp. 169-175(7)
Publisher: American Academy of Audiology
|
