Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete

Az iskolaválasztás minden családban sok gondot, fejtörést okoz. Különösen igaz ez a sajátos nevelési igényű hallássérült gyermekeket nevelő családokra, hiszen nekik a szokásosnál is több szempontot kell mérlegelniük mielőtt iskolát választanak.

Bízom benne, hogy a családok nincsenek egyedül a döntés meghozatalában, állnak mellettük  segítő szakemberek, akiktől tanácsot kérhetnek.

Az alábbiakban néhány javaslat a szülőknek, hogy minél több tényezőt tudjanak mérlegelni, s valóban olyan iskolát válasszanak, amelyik ki tudja elégíteni  gyermekeik igényeit, ahol jól érzik magukat, ahol biztosított a fejlődésük.

Milyen feltételeknek kell megfelelni a hallássérült gyerekeket fogadó intézményeknek?

A gyermekünknek választott iskolának három feltétetelnek kell megfelelnie:

1. Az iskola fogadjon sajátos nevelési igényű gyerekeket.
2. Ehhez legyenek meg a megfelelő tárgyi és személyi feltételei.
3. Az iskola pedagógiai programja vegye figyelembe gyermekünk sajátos nevelési igényeit.

A továbbiakban ezekről a pontokról lesz szó részletesen.

Sajátos nevelési igényű gyerekeket fogadó iskola

Személyi és tárgyi feltételek

Természetesen nem azt, hogy az integrált hallássérült gyermeket szurdopedagógusnak kell tanítani. De! A speciális fejlesztést csak ő végezheti, valamint a gyermeket tanító pedagógusnak is igénybe kell venni a speciális szakember segítségét. A fogadó iskolának  nyitottnak kell lenni arra, hogy együttműködjön a speciális  végzettségű szakemberrel. Biztosítani kell a gyermek számára a szakértői véleményben előírt speciális és egyéb fejlesztő órákat. Figyelem, ezek nem csoportosak, hanem egyéniek! A befogadó iskoláknak szakszolgálatok segítségét vehetik igénybe, amennyiben nem rendelkeznek megfelelő végzettségű szakemberrel.

A tárgyi feltételek megteremtése esetünkben talán nem lenne túl nehéz, hiszen legfontosabb feltétel, a megfelelő színvonalú erősítés biztosított, legyen az hallókészülék vagy CI.

De! A Közoktatási Törvény bőséges eszközjegyzéket ír elő, egyben lehetővé teszi, hogy a befogadó iskola együttműködjön olyan intézménnyel, ahol a törvényben előírt eszközök rendelkezésre állnak. Csak példaként említem, hogy a kötelező eszközjegyzéken szerepel a hallókészülékek ellenőrzésére szolgáló tesztbox. Senki nem gondolhatja azt komolyan, ha az adott iskolában éppen egy hallássérült gyermeket integrálnak, akkor beszereznek számára egy tesztboxot.

Sajnos nem törvényi előírás, de nagyon jó lenne, ha  gondolnának arra, hogy a hallássérült gyermekeket fogadó osztályokban felszereljenek interaktív táblákat.

Szintén nem előírás az akusztikai feltételek, a zajszint meghatározása, de nagyobb városokban érdemes erre is figyelni, ha lehetséges ne a zajos utcafronton legyen az osztály. Óvodákban előírás, hogy a terem 50%-át szőnyeg borítsa. Jó lenne, ha az iskolai osztályokban is lenne ilyen, sajnos még az sem természetes, hogy az ablakokon függöny van, pedig ezek mind  javítják az akusztikus feltételeket. Az iskolaválasztásnál figyeljünk ezekre a tényezőkre is!

Megfelelő pedagógiai program

Az intézményekben az oktató-nevelő munka Pedagógiai Program alapján történik Kt.44.§.(1). A Pedagógiai Program, Kt.48.§, ezen belül a helyi tanterv, kiegészül a fogyatékosság típusához és fokához igazodó fejlesztő programmal.Kt.50.§.(b).

A Pedagógiai Programok nyilvánosak, megtalálhatók az intézmények honlapján (mint például itt), vagy helyben megtekinthetők. Érdemes elolvasni, mielőtt felkeressük a fogadó iskolát! Sok hasznos információt szerezhetünk belőle: Figyelni kell arra, hogy milyen elveket fogalmaznak meg a sajátos nevelési igényű gyerekekkel kapcsolatban, ezek  megegyeznek-e a mi értékrendünkkel? Alapelvként fogalmazzák-e meg a differenciálást, a személyre szabott bánásmódot? Az értékelésnél figyelembe vesznek-e sajátos szempontokat? Hányadik osztályig alkalmaznak szöveges értékelést? Milyen együttműködési formákat ajánlanak a szülőknek, a hagyományos fogadóórán és szülői értekezleten kívül? Hangsúlyt helyeznek-e a képességek fejlesztésére? Ígérnek-e változatos módszereket (kooperatív tanulásszervezés, projekt módszer, drámapedagógiai eszközök alkalmazása stb.)?

A fentieket még kiegészíteném néhány talán szubjektívnek tűnő, de tapasztalataim szerint nem elhanyagolható szemponttal.

Hogy megtapasztaljuk az iskola légkörét, az oda járó gyerekek neveltségét, használjuk ki a nyílt napok nyújtotta lehetőségeket. Az iskolába belépve már érezhetjük, hogy jó-e ide bejönni. Látjuk, hogy milyen az iskola környezete, milyen dekoráció van a falakon, (gyerekmunkák, vagy régi poros képek) milyenek a gyermekek: kedvesek-e, segítőkészen fordulnak-e az idegen felé. Szépek-e az osztálytermek, használják-e a gyermekek munkáit dekorációként? Van-e lehetőség elszakadni a padoktól? (Pl. egy szőnyeg a sarokban ahova le lehet ülni mesélni.) A padok mozgathatóak-e? Hogyan ülnek a gyermekek az osztályban? Eleve nyert ügyünk van, ha csoportokban ülnek, s nem egymás hátát kell nézniük. Az órán érdemes megfigyelni, hogyan beszél a tanító néni: jó-e a  szájról olvasási képe? Hogyan segíti a gyermekeket? Jó-e az együttműködés közte és a gyermekek között? A gyermekek segítik-e egymást? Van-e erre lehetőségük? (Pl. mert csoportban együtt kell dolgozniuk.) A legfontosabb, hogy pozitív, elfogadó légkörűnek érezzük az osztályt. (Ha ilyet alakított ki a tanítónő, akkor valószínű, hogy a következő osztályával is ez lesz a cél.)

Óra után feltétlen kezdeményezzünk személyes beszélgetést. Mondjuk el a problémánkat. Ha jó tanító nénit találtunk, akkor kérdések tömkelegét zúdítja ránk, s feltétlen meg akar ismerkedni a gyermekkel.

A feltételek megléte illetve kérdéseink tisztázása végett szükségesnek tartom, hogy felkeressük az intézmény igazgatóját. (Célszerű telefonon időpontot kérni.) Beszéljük meg vele:

• Mi a gyermek problémája?
• Miért ezt az iskolát választottuk? (hallottunk róla ismerőstől, ajánlották, interneten olvastunk róla stb.)
• Hogyan tudnak megfelelni a törvényi feltételeknek?
• Hogyan tudják biztosítani a speciális végzettségű szakembert? Van-e tapasztalata a pedagógusaiknak hallássérült gyermekkel való foglalkozásban?
• Igénybe vesznek –e külső segítséget SNI gyerekek ellátásában?
• A tárgyi feltételeket tudják –e biztosítani?
• Számíthat –e gyermek differenciált, egyéni bánásmódra?
• Hogyan oldható meg a speciális fejlesztés, van-e az iskolában egyéni fejlesztésre alkalmas helyiség?

Városokban, ahol több iskola van, nagyobb a szülők választási lehetősége. Kis falvakban, vidéken ez nem mindig adatik meg. Talán előny, hogy rugalmasabbak, könnyebben módosítják az Alapító Okiratukat. Városokban körülményesebb ez a folyamat. Igaz, halottam olyan városról is, ahol valamennyi iskola Alapító Okiratába bekerült a sajátos nevelési igényű gyermekek fogadása. Ezt korrekt lépésnek tartom, persze a fentiekben  felsorolt tartalommal.

Kívánok mindenkinek sikeres és eredményes iskolaválasztást!

Nagyné Heidenwolf Erzsébet
szurdopedagógus