Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete

Még ha pár éve nem is gondoltuk volna, de igen egyszer eljön az a pillanat, amikor a sok éves megfeszített munka eredményeként iskolába megy gyermekünk. Jó esetben, kellően felkészülve 3-4 év, lehetőleg integrált ovi után.

Már az iskolakezdés előtt évekkel érdemes tájékozódni, informálódni a lehetséges intézményekről. Annál is inkább, mert az integráló iskolák általában egy-két gyereket fogadnak osztályonként, nem árt időben jelezni az iskola felé, mikor jönne a gyerekünk, nehogy a biztosnak hitt helyet betöltsék.

Nálunk, Szentendrén, szerencsére az az iskola az integráló, amelyikbe egyébként is nagyon szerettünk volna bekerülni. A nagycsoport megkezdésekor mentem be az igazgatónőhöz megbeszélni a konkrétumokat.

Elméletben megállapodtunk, ha a Szakértői Bizottság is úgy dönt, Borcsa az egyetlen integrált hallássérült gyerek az osztályban.

Tehát a következő feladat a Bizottság volt, oda vinnünk kellett (többek között) az iskola befogadó nyilatkozatát és alapító okirat másolatát, melyben szerepel a hallássérült gyermek integrációja.
A Bizottság előtt kiválóan megfeleltünk, így már, ha akartuk sem kerülhettük el a sulit.

A nagycsoportban a szurdopedagógusunk (Urbánné Deress Judit) javaslatára elkezdtünk ismerkedni a betűkkel, az olvasás alapjaival. Mivel tudtam, milyen módszerrel kezdenek olvasni, (Meixner) beszereztünk egy olvasó könyvet és a családi béke fenntartása érdekében egy kedves tanító nénit. Hetente egyszer szakszerűen, játékosan tanultak, otthon nem erőltetve gyakorolgattunk. Nem akartam idő előtt elvenni a kedvét.

Időben, (áprilisban) beiratkoztunk, vittük a bizottságos papírt és még sok mindent, amit kértek.

A mi iskolánkban a Borcsa az első, hivatalos integrált hallássérült, ezért gondoltam, ne szeptemberben ugorjanak a tanító nénik a mély vízbe, időpontot egyeztettünk és belátogattunk az iskolába a nyári szünet elején. Erre a találkozóra eljött a két tanító néni (iskolaotthonos a tanítás ezért van egy humános és egy reálos), a leendő, az iskola által biztosított szurdopedagógus, Borcsa és én.
Előre összeszedtem a gondolataimat, ne maradjon, ki semmi, amit fontosnak tartok.

Bemutattam Borcsát, elmondtam, honnan jutottunk ide, ezt hogyan értük el. Milyen a készüléke, mit tud, hogyan néz ki, mi van a fejében. Hogyan készültünk az iskolára, és az iskola, osztálytársak, tanító nénik, mit várhatnak el Tőle, mi lehet probléma. (Félrehallás, háta mögött nem biztos, hogy hallja, ha hozzá szólnak, fokozott fáradékonyság…) Amit csak tudtam vittem, szemléltető segédanyagot az implantról, a hallássérülésről, internetes címeket.

Megbeszéltük, hol üljön az osztályban, nálunk frontális rendszer van a középső első padot választottuk, (később átkerült az ablaknak háttal egy kicsit elfordítva az osztály felé, hallókával az osztály és a tanító néni felé.)

Nyáron már nem stresszeltem a suli miatt, nem is tanultunk, csak „nyaraztunk”. Végül is nem tudott hibátlanul olvasni mire mentünk, de minden betűt ismert és két-három betűt összeolvasott.
Az évnyitó után már voltak osztályfőnöki órák, az elején bent maradtam, és beszéltünk a gyerekekkel, jó, ha a szurdopedagógus is ott van, Ő is elmondhatja. Nálunk mindketten beszéltünk.
Elmondtam a gyerekeknek,amit fontosnak tartottam. Elmondtam, hogy Borcsa siketen született és egy hallókészülék segíti az életét, ahogy a szemüveg a látássérültekét. Erre fontos, hogy Ők is vigyázzanak, még véletlenül se lökdössék, ne nyúljanak hozzá, hiszen e nélkül nem hallana semmit.

Levettem róla, mindenki odajöhetett és megnézhette persze minden gyerek a csodájára járt és a következő percben már teljesen természetesen kérdezgettek fel is bontottuk a rendet, de ennek én nagyon örültem. Nem akartam nagyon sokat ezzel foglalkozni, de szerettem volna, ha természetesnek veszik. Elmondtam, hogy, ha szólnak Borcsához és nem figyel, nem azért van, mert nem akar (dehogynem, de ezt nem kötöttem az orrukra), hanem mert nem biztos, hogy hallotta, hogy szól valaki hozzá, javasoltam, ha ilyen van, menjenek közelebb, vagy érintsék meg a karját. Lehet, hogy a beszédüket sem érti pontosan, akkor mondják el újra. És kértem Őket legyenek türelmesek, Tőlük is rengeteg dolgot fog majd tanulni: ez láthatólag nagyon tetszett Nekik.

Az első szülői értekezleten is szinte ugyanezt elmondtam, csak nem volt ott Borcsa, de fontosnak tartottam, ha a gyerekek hazamennek és otthon kerülnek elő az iskolai gondok, problémák, tudjanak mit mondani Nekik a szülők, ezért legyen némi fogalmuk a helyzetről.

Az iskolában havonta vannak fogadó órák, ezekre mindig mentem, de aztán megbeszéltük, majd szólnak, ha valami gond van, és csak akkor kell menni. Szerencsére a második félévben nem is nagyon kellett. Ez persze nem azt jelent, hogy nem kell az iskolával, tanító nénikkel szinte napi szinten konzultálni, érdeklődni, mi, hogyan megy, mit lehet segíteni…

Ebben a rendszerben, ahogy Ők tanulnak, délután háromig tanítás van, elvileg nincs házi, de természetesen ez ránk és gyermekünkre nem vonatkozik. Minden nap olvastunk otthon, előre is egy két oldalt, szómagyarázatokkal, rengeteg új szót, kifejezést tanult egy év alatt!

Mi szinte mindig eljöttünk háromkor olyan fáradt volt az elején, hogy a kocsiban gyakran elaludt. Beiratkoztunk néptáncra ez meglepően jó döntés volt, sok ritmusgyakorlatot és éneket, gyermekjátékot tanulnak.

Most év végén tervezem, hogy leülünk megint egy kicsit beszélgetni a tanító nénikkel és a fejlesztő pedagógussal. Áttekintjük az évet, mik a tapasztalatok, mit hogyan lehetne javítani, mi okozott gondot, nyáron ismerkedünk egy kicsit a másodikos olvasókönyvvel is.

Borcsa heti két óra szurdopedagógiai fejlesztést kap az iskolában a Bizottság által előírt formában (ezért is fontos az integráló iskolát választani, mert csak így jár az iskolai fejlesztés).
A fejlesztés egyéni, tanórákon kívüli, a tananyagot fogalmakban, szókincsbővítésben követő. Járunk hetente egyszer logopédushoz is, ez is sokat segített idén, például a hangok differenciálásában.

Tehát :

• iskolaválasztás (kb. 1-2 évvel az iskolakezdés előtt)
• Szakértői Bizottság
• Szurdopedagógussal egyeztetés (ki legyen, hányszor, hol)
• Tanító nénik felkészítése.

Az iskolakezdéskor a kedvezményes étkezés és tankönyvvásárláshoz az igazolást be kell mutatni, nálunk a Magyar államkincstár által kiadott kék papír volt. Már a kezdetekkor felmenthetők a gyerekek pl.: a tollbamondás, szóbeli felelet alól, de én nem akartam így kezdeni, de később a Bizottsághoz eljuttatott kérvény alapján megadják a szükséges kérvényeket.

Ez volt a mi utunk az első osztályig és az első osztályban, persze, mindenkinek más és más az iskola rendszerétől és a saját habitusától és nem utolsó sorban szemünk fénye akaratától és képességeitől függően. Remélem, tudtam néhány hasznos tanáccsal szolgálni!