Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete

Bizonyára sokan gondolkoznak azon, hogy miylen lenne, ha gyermekük nem csak egy oldalon hordana cochleáris implantátumot. Magyarországon ma még nagyon keveseknek adatott meg ez a lehetőség. Egyikükről szól ez a beszámoló.

Bocót bizonyára sokan ismerik a macie.hu olvasói közül. Bocó sok szempontból a szerencsések közé tartozik: nagyon korán kapott implantátumot és jó beszédkészsége van. Az is a szerencsén múlott, hogy 3 évesen megkapta a másik oldalra is a cochleáris implantátumot. A cochleáris implantált gyerekek többségével szemben tehát Bocó két füllel hall.

Bocó már az első cochleáris implantátumával is nagyon gyorsan fejlődött. Ennek ellenére folyamatosan gondolkoztunk azon, hogy a másik fülére is kapjon készüléket. Nagyon rossz hallása miatt nem sok sikerünk volt a hallókészülékel, ezért a kombinált megoldás nálunk nem vált be. Orvosunk azonban akkor még nem javasolta a kétoldali implantációt.

Nagy szerencsénkre azonban éppen azokban az években vett lendületet Németországban a kétoldali implantáció. A CI centrumban is megjelentek az első kétoldalt implantált gyerekek, és mi persze kíváncsian nézegettük őket. A szülők egyöntetűen arról számoltak be, hogy gyerekük jobban hall a két CI-vel.

Ekkor döntöttünk úgy, hogy ismét felkeressük az orvosunk. Ezúttal már ő javasolta nekünk, hogy vágjunk bele a második cochleáris implantátumba. Az operáció jól ment, bár Bocó némileg csalódott volt. Azt mondtuk neki ugyanis, hogy a doktor bácsitól kap egy új fülit - a műtétből ébredve viszont nyoma sem volt új fülinek, csak egy nagy kötés volt a fején!

A második készülék bekapcsolása meglehetős csalódás volt. Ekkoriban Bocó már folyékonyan beszélt, kérdéseinkre válaszolt. Amikor a készülék bekapcsolása után megkérdeztük, hogy mit hall az új fülivel, határozottan állította, hogy semmit. Ez a rákövetkező két beállítás alatt sem változott. A negyedik beállítás azonban meghozta az áttörést. Erről szól az alábbi kis video:

Annak ellenére, hogy az "új füli" egy fejlettebb készülék volt, nagyon sokáig az első cochleáris implantátuma maradt domináns. De a másik - ha lassan is - egyre inkább hozzájárult Bocó hallásához. A mindennapokban ezt a következőkön vettük észre:

• Egyre könnyebb volt vele autóban társalogni.
• Nagyobb távolságról is meg lehetett szólítani.
• Könnyebben tudta követni az egész napos programot, nem fáradt ki olyan hamar a figyelésben.

Bár vártuk, de mind a mai napig nem tudja megmondani a hangok irányát. Van a kétoldali implantnak egy praktikus előnye is: Bocó akkor is hall, ha az egyik készülék meghibásodik. Szerencsére ilyen ritkán fordul elő, de ha mégis, akkor nem kell aggódnunk.

Ma, három évvel a második implantáció után már mindkét oldalt egyenrangúan használja. Sokszor nem szól, ha az egyikben lemerül az elem, mert egy készülékkel is elég jól hall. Ennek ellenére Csillus majdnem mindig kiszúrja, ha ilyesmi történik, mert Bocó ilyenkor gyakrabban kérdez vissza és érezhetően rosszabbul hall.

Persze Bocó esete nem általánosítható. Ha akár egy kicsivel is jobban hall, talán elegendő lett volna neki a hallókészülék a másik fülére. Az is kérdéses, hogy mit tettünk volna, ha annak idején nem Németországban élünk, és a betegbiztosító nem állja a költségeket. De azt mégis biztosan mondhatom, hogy utólag jó döntésnek tartjuk Bocó kétoldali implantációját.