Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete

Melindáról már olvashattatok - ahogyan elveszítette és visszakapta a hallását, majd első lépéseit a cochleáris implantátummal. Most pedig arról ír, hogy hogyan halad az egyre jobb hallás felé.

Eddig összességében a januári állítás volt a legeredményesebb, utána tapasztaltam a legtöbb változást a hallásomban. Ezután március végén történt egy újabb állítás, mikor is kicsit ismét javult a hallásom de nem számottevő a változás. Még mindig torzul hallok, nem vehetők ki tisztán a hangok, zavaró hogy a beszédhangot olykor halknak érzem, de a környezeti zajok már kellemetlenek lennének ha hangosítanánk rajta. Mint megtudtam ezt nem is lehet különválasztani, külön állítani. Ez pedig mindenképpen fontos momentum lenne. A fülzúgásom persze belezavar az összhatásba, de ezt is kaptam, hát igyekszem kezelni.

A telefonálás apránként javul úgy veszem észre. De az is sokat számít, hogy ismerőssel beszélek-e. Pl. párom, szüleim és párom szüleinek hangját gyakrabban hallom, ezért őket már jobban megértem. Úgy gondolom, nem lehet eleget gyakorolni, eleget beszélgetni. Minden egyes beszélgetés segít a jobb hallás elérésében. Márpedig mi is a cél? A tökéletes hallás. Bizony, és én 100%-ig biztos vagyok ennek az elérésében. Erre többen mondanák a technikai akadályokat, de akadály csak az lehet, amit magunk elé gördítünk. Akarná bárki is önmagát feltartóztatni? Kétlem! Természetesen ez nem is megy csettintésre, de ilyen az élet. Rengeteg kihívást gördít elénk, hogy ezáltal tovább fejlődhessünk. Nagy lehetőségek ezek.

Elméletileg még kb. másfél év az az idő, amíg várhatok javulást. Persze számomra itt a lényeg az „elméletileg” és a „javulás” szavak. Hisz úgyis rajtam múlik. Nem is gondolok másra, csak arra, hogy közelítek egy hosszú és küzdelmes út végéhez, majd mikor azt hinném elértem, az élet elémtárja a következő leckét. Hát megtanulom!