| 2007. szeptember 4., avagy, mi történt két év alatt |
|
|
| Írta: Kormos Gabriella |
| 2009. szeptember 07. hétfő, 09:57 |
|
Két év telt el. Nehéz két év, de fantasztikus volt látni nap mint nap a fejlődést, ahogy beállításról beállításra egyre több mindenre figyelt, egyre több mindent megértett, elkezdett szótagokat, szavakat mondani. Két összerakott szóból mondat lett, majd jöttek a többszavas mondatok. Nagyon megható volt az először kimondott „ANYA”, „APA” utána a „szeretlek anya!” „kedvencem apa!”. Pár nappal ezelőtt pedig az óvodában azzal fogadott: „Nagyon hiányoztál anya, sokat gondoltam rád!” Ehhez a fejlődéshez persze kellett Emma is – a türelme, a kitartása, a hallás és a beszéd iránti érdeklődése, a memóriája. Természetesen szükség volt sok fejlesztésre, a szurdopedagógiai foglalkozásokra. Ma már komoly párbeszédeket lehet vele folytatni. Gondolom, sokan tudjátok, hogy szeptember végén már mi is 4 tagú család leszünk! J Emma az első pillanattól fogva tud a kistesó érkezéséről, nagyon várja, együtt készítettünk elő minden babás dolgot (játékokat, ruhákat, babakocsit, kiságyat…) Az egyik nap azt kérdezte tőlem:
A tesó érkezése kapcsán rengeteg dolog érdekli. Leginkább az, amikor Ő is pici baba volt. A babás dolgok előkészítése közben többször elmondta, hogy „ezt a ruhát én is felveszem, ha kicsi leszek!” – „ez majd nekem is jó lesz, ha pici baba leszek!”. Próbálom neki elmagyarázni, hogy ő már nem lesz kicsi, hanem egyre nagyobb, de nem biztos, hogy érti. A másik dolog, ami nem igazán érthető számára, hogy volt olyan időszak, amikor még Ő nem volt. Tudja, hogy apa irodában, számítógéppel dolgozik (rendszergazda), voltunk már bent nála többször is.
Persze nem mondhatom azt, hogy a hallása tökéletes a CI-vel. Vannak helyzetek, amikor többször el kell neki mondani ugyanazt, mert nem érti, nem hallja. Zajos környezetben is nehezebben hall. Igaz, az óvodában azt mondják az óvonénik, nagyon jól boldogul – pedig 30-an vannak egy csoportban – megérti a feladatokat, elbeszélget a többi gyerekkel és a gyerekek is megértik amit Emma mond. Természetesen a beszéde sem kristálytiszta még. Vannak hiányzó betűk, szótagok, de nagyon ügyesen ragoz, magával kapcsolatban egyes szám első személyt használ, múlt- jelen- jövőidőt használ, felszólító módot, felkiáltást… stb. Dallammal, ritmussal énekel és mondókázik. Nagyon jól hallja és érti a tévét, a kedvenc (többször látott – leginkább Disney Hercegnős) mesék szövegét, dalait már kívülről tudja és miközben nézi mondja, énekli Ő is. Minden CI-s gyermeket nevelő szülőnek kívánom, hogy élje át ugyanezt, amit mi, mert a CI egy csoda, a legjobb dolog, amit adhattunk siket gyermekeinknek. |